Kémia és költségek: miért maradt a 400 volt?
A Stellantis mérnökei szerint a DS N°8 hatótávjának és tartósságának kulcsa a batteriacsomag összetétele, nem pedig az extrém töltési teljesítmény. A nagyobb, 97,2 kWh-s, az ACC által szállított NMC 8:1:1 kémiájú akku a lehető legtöbb kilométert és kiegyensúlyozott élettartamot céloz. A csapat úgy véli, hogy ultraszintű, 800 voltos rendszerrel járó, nagyon magas C‑ráta nem fér össze ezzel a „prémium” kémiával. „Amikor nagyon erősen akarunk tölteni, nem lehet a legjobb kémiai kombinációkat alkalmazni” – hangzott el a projekt felelősétől.
A döntésben ott vannak a költségek is. A DS N°8 a STLA Medium platformra épül, amely natívan 400 volt, így a 800 voltos átállás a teljes hajtáslánc- és elektronika-architektúra újratervezését igényelte volna. Ez magasabb beszállítói árakat, új invertert, drágább fedélzeti töltőt és bonyolultabb kábelezést jelent. A pénzügyi szempontok, valamint a már kész, kiforrott ellátási lánc együtt a 400 voltos út megtartása mellett szóltak.
Miért nem jött a STLA Large és a 800 volt?
A 800 voltos kompatibilitást kínáló STLA Large platform a Stellantis-csoporton belül létezik, de a DS márka nem kapta meg ehhez a modellhez. A döntés azért keltett kérdéseket, mert például az Alfa Romeo következő csúcsmodelljei hozzáférnek ugyanahhoz a technikához. A DS N°8 esetében a modularitás, a mérnöki erőforrások és a költségkeret együttese mégis a Medium alap használatát szorgalmazta, amely a Peugeot E‑3008/E‑5008, az Opel Grandland, a Citroën ë‑C5 Aircross és a Jeep Compass villanyváltozatain is fut.
A kisebb, 73,7 kWh-s BYD-eredetű akkucsomag más jellegű NMC 6:2:2 kémiát alkalmaz, amely elméletben más kompromisszumokat enged. A márka szerint azonban a teljes rendszer egységessége fontosabb volt, mint az egyes csomagokhoz igazított, párhuzamos fejlesztés. Ez a megközelítés a gyártás, a tesztelés és a szerviz egyszerűsítését is szolgálja.
Valóban lassú? A számok árnyalják a képet
A DS N°8 20–80% között 31 percet kér a kisebb BYD-akkun, míg 27 percet a nagyobb ACC-csomagon, legfeljebb 160 kW-os csúcsteljesítménnyel. A görbe 20–55% között tartja a legmagasabb értéket, ami a való életben széles töltőhálózaton is jól reprodukálható. A gyártó szerint a „mérsékelt” plafon stabil, következetes időket hoz, nem csak laboratóriumi rekordokat.
Összevetésként a Volkswagen 400 voltos rendszere 79 kWh-val 10–80% között 26 percet ígér, 185 kW csúcson – ügyes optimalizáció, de közel álló eredmény. A 800 voltos éllovasok, mint az Audi Q6 e‑tron, jellemzően 10–15 perccel gyorsabbak, ám ehhez gyakran magasabb infrastruktúra-követelmények társulnak. Az Xpeng G9 akár 12 perc alatt is végezhet, ha 525 kW-os oszlopra kerül – ilyen állomásokból azonban Európában még nagyon kevés van.
„Amikor nagyon erősen akarunk tölteni, nem lehet a legjobb kémiai kombinációkat alkalmazni.”
400 volt Európában: kompatibilitás mint valós érv?
A Stellantis az európai kompatibilitást is említi: szerintük a 400 volt „univerzálisabban” működik a töltőkön. Tény, hogy a Tesla Supercharger-hálózat nagy része 400 volton maradt, és néhány 800 voltos autó ott akadályokba ütközik. Ugyanakkor a nagy sebességű állomások zöme már 800 voltot is kezel, és a modern rendszerek feszültségkonverzióval rugalmasan alkalmazkodnak. A DS narratívája ezért részben védhető, részben vitatható: a vezető tényleges élménye végül a rendelkezésre álló oszlop, a hőmenedzsment és az útvonaltervezés függvénye.
Mit jelent ez a vezetőknek?
A DS N°8 esetében a hangsúly a nagy hatótávon, a kényelemen és a töltési következetességen van. A 750 kilométeres WLTP-érték ritkább megállókat enged, a 27–31 perces ablak pedig sok útvonalon egy ebéd- vagy kávészünettel összehangolható. A legtöbb valós töltőn a 160 kW-os plafon könnyebben kihasználható, mint a papíron impozáns, de ritkán elérhető ultranagy csúcsok.
- Fő előnyök: nagy hatótáv, stabil töltési görbe, széles hálózati illeszkedés.
- Fő kompromisszumok: nincs 800 volt, mérsékeltebb csúcsteljesítmény, pár perc hátrány az élmezőnyhöz képest.
- Kiknek szól: azoknak, akik a kiszámítható utazást, a csendes komfortot és a valós infrastruktúrához igazított gyakorlatosságot keresik.
Összkép: tudatos kompromisszum, nem félmegoldás
A Stellantis döntése a 400 volt mellett nem a „lehetőség hiánya”, hanem tudatos prioritás-választás. A kémia, a platform és a költségkeret együttese egy olyan karaktert rajzolt ki, amelyben a mindennapi használhatóság, a hosszú távú akkuegészség és a reprodukálható töltési idő fontosabb a katalóguscsúcsoknál. Aki a legrövidebb leállásokra és csúcsfeszültségre hajt, talál alternatívát a piacon. Aki viszont a „nagyot megy, kiszámíthatóan tölt” filozófiát részesíti előnyben, annak a DS N°8 érvei meggyőzően szólnak.
